TESTI MESE
Volt egyszer egy test.
Nem királylány, nem is sárkány – csak egy becsületes, sokat látott test.
Reggelente nyikorgott, estére megsértődött, és időnként úgy döntött, hogy megbetegszik. Nem rosszindulatból. Csak üzenni akart.
Tudom, tudom…
A test–lélek kapcsolat? Unalmas.
De én bevallom: Popper Péteren nőttem fel. Könyveken, előadásokon, félmondatokon, amelyek később – mint a Mamika tanácsai – egyszer csak életmentő igazsággá értek.
És igen, az életem során nemcsak olvastam róla.
Találkoztam vele.
Gyomorban, szívben, vállban, torokban.
A test nem gonosz. Csak következetes.
Popper tanár úr egyszerűen mondta ki azt, amit mi bonyolítunk túl:
a testi bajoknak nagyjából három oka van.
- Túlműködik
- Alulműködik
- Össze-vissza működik
Nézzük ezt lelki oldalról, mert ott kezd izgalmassá válni a mese.
Amikor túlműködik
Ez az a test, amelyik nem tud leállni.
- hiperaktív
- indulatos
- állandó készenlétben van
- szorong
- pánikol
Ez a test olyan, mint a nagymama, aki még lázasan is főz vasárnapi levest, mert
„Mi lesz, ha nem lesz kész?”
A túlműködő test nem bízik.
Sem a világban, sem másokban, sem abban, hogy pihenni szabad.
Ezért feszít, hajt, szorít – míg egyszer csak begyullad, elfárad, kimerül.
Amikor alulműködik
Na, ez az igazán félreértett kategória.
- „nem szorong”
- „nem reagál”
- „nem érez”
És ilyenkor jönnek a nagy szavak:
pszichopata, alexithymia (érzelemfelismerési nehézség).
De nagyis fordításban ez gyakran csak ennyi:
„Annyiszor nem volt szabad érezni, hogy már nem is tud.”
Az alulműködő test lezár, elcsendesül, kivonul.
Nem kiabál.
Nem jelez finoman.
Egyszer csak leáll, elzsibbad, megbetegszik – csendben.
Amikor össze-vissza működik
Ez a kedvencem.
Mármint szakmailag. Emberileg kevésbé.
Egyszer pánik, máskor semmi.
Egyszer fáj, máskor eltűnik.
Ma túl sok, holnap túl kevés.
Ez a test olyan, mint a családi rádió volt régen:
néha recseg, néha elhallgat, néha meg pont a sláger szól, amikor nem számítasz rá.
Az össze-vissza működés gyakran azt jelenti:
ellentmondásos belső világ
– szeretnék is pihenni, meg nem is
– félek is, meg nem is
– érzem is, meg nem is
A test pedig csak követi ezt a káoszt. Hűségesen.
A mese vége?
Nem. Ez nem olyan mese.
Ez inkább esti felolvasás a testnek.
Halkan. Türelmesen. Ismételve.
Mert a test nem javításra vár.
Hanem meghallgatásra.
És ha legközelebb fáj, szorít, leáll vagy túlpörög,
talán nem azt kérdezzük majd:
„Mi bajod már megint?”
Hanem ezt:
„Mit szeretnél elmesélni?”
(Nagyis hangon, egy csésze tea mellől.)
